Pillanat-gyűjtő

Pillanat gyűjtőAmikor ítélkezünk​ n​em Igaz​ Önmagunkat éljük. Valódi Lényünk a megszületésünkkor még ragyog, tiszta, ártatlan és minden ítélettől és ítélkezéstől mentes..... telnek az évek... és megállás nélkül ítélkezünk, minden pillanatban, minden pillanatról megállapítunk valamit - ez jó-ez rossz... és valahogy boldogtalanná válunk.

Nagyon rövid ideig vagyunk ebben a tiszta, ragyogó formában, mégis ez az ALAP természetünk. MINDENKINEK! Neked is.
Ítéletek mélkül BOLDOGSÁG van, nincs más.

Ha akarod a tiszta Igaz Önvalót élni, fel kell hagyni az ítéletekkel. Sok Út járható ehhez, sok módszer segít ebben. Azt látom ez egy olyan közös gyökér, amit mindenhol megtalálok.

Egy DÖNTÉS: felhagyok az ítélkezéssel ITT és MOST. Ami marad: a csend, az elfogadás, szeretet, béke...
Kezdetben bizonytalanság, hiszen az eddigi kapaszkodók elvesznek, összezavarodottság, hisz mi fog a "helyes" úton, "helyes" irányban tartani ? Elkezdek végre felelősséget vállalni: nekem mi jó, mi nem és tehetek, teszek a magam jólétéért és idővel a másoké is fontos lesz és már azért is tehetek.... itt "kezdődik" a boldogság, ha átengedjük magunkon ezt a kezdeti bizonytalanságot és összezavarodottságot, akkor azt hiszem állandósul. Talán magam is ebben a bizonytalan és összezavarodott létben találom sokszor még magam...

Lehet nem megy egyik napról a másikra (mint a kisbabának járni megtanulni) egyik pillanatban sikerül, a másikban azon kapom magam, hogy pörögnek az ítéletek bennem. Az is rendben van. Elfogadom és használom. Mert minden ítélet kincset rejt, ha már van, ezt se ítéljük meg. :)

Mondok egy példát:
Tegyük fel, az idő, kifejezetten rossz. Esik, hideg van , fúj a szél, az életkedvem is elmegy tőle. - kezdjük el kibontani ezt az ítéletet:
Megfigyelem, vízcseppek hullanak fentről, a hőmérő 5 fokot mutat, a levegő mozgását érzékelem. -ennyi történik. Ebben semmi rossz nincs, ez az élet egyik "arca".
Azt is megfigyelem, hogy erre úgy reagál a testem, hogy fázik és ez kellemetlen tud lenni, mert vacog, összehúzódik, befeszül... és szeretem, ha a testem ellazult lehet. Vagyis vágyom a melegségre, amikor a testemben jól érzem magam, elég tágas a "tér". Az eső, szél és hideg ellen kár erölködni, mert nem tudom.változtatni. De tehetek magamért annyit, hogy melegen felöltözöm, iszom egy forró teát, összebújok párommal, kutyával, cicával, keresek egy meleg helyet, ugrálok, hogy kimelegedjek.... és végtelen a lehetőség, hogyan melegítsem magamat. Ha semmiképp nem megy, akkor "sírhatok", mint egy kisbaba, vagyis elfogadhatom magamat a "rosszkedvemmel", megélhetem szabadon, mert azt sem ítélem meg, ha épp a tehetetleneségemet élem meg. Valódi vagyok. Ember vagyok. Szabad vagyok. Épp, ahogy az időjárás, lehet a szemeimből könny csorog, épp nem tudok melengetni, szeretni és szélorkán mintájára kiabálok... legyen ez az igaz, ha ez van bennem. De , ha tehetem a fentiek közül bármelyiket, akkor még az is lehet, hogy bennem kisüt a Nap, mert felvehetem kedvenc gumicsizmám, amit amúgy oly ritkán, vagy hálás lehetek, hogy a szél "befújt" egy finom forró csokira egy meleg kellemes helyre, ahol eddig sosem jártam  vagy csak összebújok a párommal, gyerekemmel és ketten "dacolunk" és összeadjuk a melegünket...

Nekem szebb így az Élet, mintha egész nap duzzogok, mindenkivel egyetértésben , közösen szidjuk, hogy sz...r az idő, ez életről nem is beszélve. . és közösen szenvedünk, látványosan... és elszalasztjuk aznapra a boldog pillanatokat.

Szüleim gyújtögető életmódját korábban igen e​it​téltem , most én is beállok a családi REND-be és "gyűjtögető génjeimet" elfogadva : íteletmentes , valódi, boldog pillanatokat tárolok az életembe.  :) 

Kívánom mindannyiunknak, hogy sikerüljön leszokni erről a "drogról" azáltal, hogy a figyelmet, szeretetet, Igaz Lényünket választjuk.