Nem mozdulva mozdulni

NEM MOZDULVA MOZDULNI .... a DÖNTÉS, mint kihívás...

Ismeritek azt az állapotot, amikor azt gondolod a legjobb, ha talán nem teszek/mondok semmit, de nem tudsz/akarsz türelemmel és bizalommal a "semmittevő" létben csak várakozni, így mégis valami cselekvésen töröd a fejed... azon a lehető legkisebb lépésen, ami talán még belefér a várakozásba, de mégis azt érezheted tettél, mozdultál... mint amikor a meditációban ülve jön a "nem mozdulok" elhatározásba az a kihívás, amikor minden porcikád arra hív, hogy mozdulj... és ott a DÖNTÉS lehetősége: adjak magamnak kegyelmet és kicsit lazítsak vagy bírjam ki bízva, hogy elmúlik és egy pillanat alatt a "pokolból" "mennyország" lehet. (Ezt is ismerem) Melyikkel adok magamnak, melyikkel járulok hozzá az Élet(em) szépségéhez? ...és nem fedi fel magát, csak ott a hang : MIND-EGY.
Egyszerre felszabadító és egyszerre kegyetlen ez a szó nekem. Mert meghagyja a felelősséget nálam. ... most, ahogy leírtam ezt az állapotot és megélem a várakozás és egyben cselekvés szépségét, arra látok rá, hogy vajon kell egyáltalán hozzájárulni az ÉLET(em) SZÉPSÉGÉHEZ? Akár csak gyönyörködhetek benne úgy, ahogy van. Mert már így is SZÉP! Gyönyörű... minden kínjával együtt... ez a paradoxon kiüti az agyamat és ez jó. Jelentem a "paradoxon" győzött, a "józan eszem" pedig örül, hogy elmehet nyaralni vagy kapcsolódni, szabadon dönthet vagy talán nem is "ő" dönt. A DÖNTÉS megmutatkozik, mert nem tud máshogy történni, mint ahogy történik ITT és MOST.
....

Béke... mégis szeretek ide eljutni magamban: MIND-EGY és csakis rajtam múlik, hogy ez felszabadít vagy kínoz.

A mellékelt dalban ezt a mondatot kiragadom ide:
..." Embernek lenni annyi csupán,
Te döntöd el mi bánt..."

Erre hívunk OKTÓBER 11-től egy éven keresztül: megtanulni szabadon dönteni és szeretni a döntéseinket, történéseinket, életünket.