Amikor ítélkezünk nem Igaz Önmagunkat éljük. Valódi Lényünk a megszületésünkkor még ragyog, tiszta, ártatlan és minden ítélettől és ítélkezéstől mentes..... telnek az évek... és megállás nélkül ítélkezünk, minden pillanatban, minden pillanatról megállapítunk valamit - ez jó-ez rossz... és valahogy boldogtalanná válunk.
NEM MOZDULVA MOZDULNI .... a DÖNTÉS, mint kihívás...
Ismeritek azt az állapotot, amikor azt gondolod a legjobb, ha talán nem teszek/mondok semmit, de nem tudsz/akarsz türelemmel és bizalommal a "semmittevő" létben csak várakozni, így mégis valami cselekvésen töröd a fejed... azon a lehető legkisebb lépésen, ami talán még belefér a várakozásba, de mégis azt érezheted tettél, mozdultál...
Mai kapott üzenet:
Ha félsz "Istentől", teremts másik "Isten-képet"...
Ha nem találod "Istent", teremts egy helyet, ahol úgy gondolod ott lehet és vedd fel vele a kapcsolatot...
Ha akarsz valamit teremts....
Igazán színes napot kaptam. Változásban vagyok az egész életemben...(kisebb változások is meg tudtak viselni, hát még amikor minden "bemozdul"...) ma "zombi"-nak éreztem magam a nap első felében, nem is értettem, nem is szerettem, de valami belső erő húzott, hogy csináljam, ahogy eddig, jó az irány (ebben valahogy biztos vagyok)
Ennek az Útnak a lázában vagyok...
nehéz néha józannak lenni, amikor elkap valami olyan lelkesedés, ami felett nincs kontrollom. Olyankor csak magával ragad és élvezem a pillanatot...
GYERMEKI ÁRTATLANSÁGUNK, FELSZABADULTSÁGUNK VISSZASZERZÉSÉRE INDULUNK...HÍVUNK....VÁRUNK...
Talán fel tudod idézni a gyermeki lelkesedésed amikor rácsodálkoztál a világ apró és NAGY dolgaira, "órákig" egy kavics bűvkörében, biciklizni vagy bármi mást tanulni, vágyni... akarni... szeretni...tenni, egy percre se megállni, fáradhatatlanul, majd bárhol összeesve elaludni... szabadon ...
Ma reggeli élmény:
Amikor a "jó és a rossz"világomat éltem (vagy még belecsúszom vagy a játék kedvéért belemegyek, de már nem komolyan...) akkor elkülönültségben vagyok, távolságban leginkább Önmagamtól és ez mindig valamiféle fájdalmat, félelmet hozott.
OKTÓBERTŐL BELSŐ CAMINO - Útra indulunk.
a CÉL-unk, hogy elindulva az épp aktuális kiinduló pontról, egymásra figyelve hagyjunk mindenkit a maga útját járni, a maga tempójában, a maga döntéseivel, a maga célja felé. Ebben Tanúi, támogató-medret tartó és áramlásban jelenlévő Társai leszünk egymásnak egy éven keresztül, miközben az EMK lépéseit és szemléletét is megismered, ha tetszik, megtanulhatod.